Még tisztán emlékszem szüleim arcára amikor 7-8 évesen átadtam a Jézuskának szánt listámat, hogy tessék kézbesíteni. A szánkó és a távirányítós autó között, ugyanis az alábbi tétel szerepelt: “A. H. – Mein Kampf”. Nem vicc.

Forrás: Flickr

Az felmenőimhez hasonló lesápadt és értetlen arcot vághatott mindenki, amikor Ruppert Murdoch bejelentette, hogy senkinek sem lesz többé inyenesen elérhető a The Times online tartalma, még a Google robotjainak is fizetnie kell a bejutásért.

Természetesen én akkoriban nem tudhattam, hogy mi a franc is az a Mein Kampf, valahol talán az aktuális IPM-ben olvastam egy listát a Magyarországon legkevésbé hozzáférhető irodalmakról, és gondoltam nem árt ha a szüleimnek kapnak tőlem egy kis kihívást a beszerzés során.

Körübelül ugyanekkora hozzá nem értő arroganciát feltételezett és feltételez most is a szakma Rupert Murdochról. Hogy nem tudja mit csinál, csak a saját kis hóbortja miatt hazárdjátékozgat.

Két hete indult útjának az üzleti modell, amely alapján heti előfizetésben 2 Fontot, napi hozzáférésért 1 Fontot kell fizetnie annak, akit érdekelnek a Times tartalmai. A pár napja kiszivárgott számok alapján mindenki ballépésnek nevezte az üzleti döntését, és már temetve is lett a fizetős online tartalom víziója.

A számok tömören:
(idő közben kiderült, hogy az utolsó két szám valamivel magasabb mint a kiszivárgott adat, hogy mennyivel, nem tudni)

• 1.200.000 napi látogatója volt az újság online felületének.
• 15.000 olvasóból lett előfizető a webes felületen.
• 12.500 iPad tulajdonos tölötte le a fizetős Times alkalmazást, amely 9.99 Fontba kerül.

Tekintsük úgy, hogy Steve Jobs nem találja fel az iPadot, nézzük csak az online-t. Később amúgy is kiderül, hogy az Apple felhajtás vagy a News Corporation érdeme-e ezek az impozáns számok, most csak megelőlegezett tanulságképp említem.

Valóban zavaró lehet a 1.200.000 és a 15.000 közötti különbség. Valljuk be, kevésnek érződik. Nagy badarságnak érzem viszont azt kiabálni bele az internetbe, hogy ez egy gigantikus bukta és már is követelőzni a freemium modell iránt.

Megéri vagy nem éri?

Ingyen.

Bár ezeket a számokat még hivatalosan nem erősítették meg, a legpesszimistábban számolva is, csupán az előfizetőiből a News Corporation napi 5millió Forintnak megfelel Fontal lesz gazdagabb. A vállalatnak ez persze aprópénz, de ezt két hét alatt érték el. Két hét alatt az olvasók 1.25%át átalakították fizető ügyféllé.
Most képzeljük el, hogy minden reggel odasétál a Deák téri metrókijáratnál a Metropol fenyőzöldbe öltözött diákmunkása mindenkihez, és ad egy ingyen napilapot. Aztán egyszercsak az egyik naptól kezdve kér 350 forintot az újságért amikor odalép valakihez. Na most képzeljük el, hogy két hét múlva hiányozni fog néhányunknak a kiadvány és minden nyolcvanadik ember rászánja azt a 350 forintot.
A Times körülbelül ezt műveli, és sikerült minden nyolvanadik látogatójából előfizetőt faragnia. Nyomatékosítom: Még csupán két hét telt el. A hiányérzet mégis jelentkezett oly mértékben, hogy 1.25% hajlandó legyen fizetni.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Timesnál sem ismeretlen fogalom az uborkaszezon. Nem véletlenül mostanra időzítették a kísérletet. Érdemes megvárni, lesz még bőven olyan esemény, amelyről hagyományosan a Times-on szeretnek utánaolvasni a hírfogyasztók.

Aki fizet, az minden szempontból jó ügyfél

Rupert Murdoch

Ruppert Murdochnak volt akkora arca, hogy megtartsa a hirdetéseket a fizetős oldalon. Sőt, megduplázta a listaárakat. Ezzel a lépéssel rávilágítottak, hogy aki hajlandó előfizetni, az máshol is prémium ügyfél, és nagy valószínűséggel online fizetőképes olvasóról beszélünk. Amikor a Times online bevételeit külső szemmel becsülgetjük nem szabad megfeledkezni erről a tételről sem. A tartalmak fizetőssé tételével a Times egyrészt kiszűrte az ingyenélőket, és a rostán is csak azokat engedi át a modell, akik rendelkeznek akkora IQ-val és pénztárcával, hogy képességük van az interneten fizetni.

Véleményem szerint a hirdetési bevétel alapú, freemium, előfizetős tartalom szentháromságban még sosem állt ilyen közel a sikerhez Murdoch viziója. Talán az ünnepi hajtásban a médiamogul karácsonyfája alá bekerül az elérhetetlennek tűnő kívánság, ami miatt annyian hülyének nézték.