A kettőezres évek második felében a legerősebb kulcsszó volt a szakmában a közösségi web, közösségi media és társaik. Webkettő, blogok, mikroblogok, share, like, körülbelül ez volt a menetrend.

De mi ma a magyar weben a közösségi tartalom?

Szeretjük elmondani, vannak élő kirakatpéldák, hogy egy adott eseményt, sztori először a közösségi terepen publikálódott, és azt vette át utána a hagyományos média. Ilyen például a PPO botrány, amelyet először a Homár hozott le és csak ez után jelent meg a webes és a print sajtóban.
Szeretjük azt képzelni, hogy hamarosan már nem lesz szükség Origóra, Indexre, BBC-re és félhetes híradóra, lemondjuk a Mertopol előfizést is, mert csak ránéz a felhasználó Turulmemére, Twitterre  és már mindennel tisztában van.

A fenéket.

A közösségi tartalom oly’ harmatgyenge és olyan szintű lemaradásban van mintha teletexten próbálnánk tájékozódni, sőt.

Történik valami a nagyvilágban, ami tényleg fontos, tényleg várja a naiv smo-expert a blogbejegyzések hadát, de nem történik semmi a weben. Reggelre persze címlapos a sztori az összes napilapban, csak mintha az internetet valaki félrelapozta volna, valahogy a közösségből nem jön a várt kontentcunami.

Például a massachusetts-i időközi választásokon a demokraták szépen elbuktak, ami ciki Obamának és egyébként is egy marha fontos hír annak aki egy szemerkét is érdeklődik a külpolitika iránt.
De semmi, a blogok 20-40 óra lemaradásban vannak, és ezek után sem sziporkáznak. Hol vannak ilyenkor a habzó szájú minden kétszáz forintos félreszámlázásból 16.000 karaktert kiposztoló politikai blogok? Hol vannak a vélemények? Meglátások? Következtetések? Lájkok? Sharek? Hol a kontent?

Ugyan ez a helyzet napi szinten bármilyen témáról elmondható. Az emberek tesznek rá, hogy mi folyik a világban; elolvassák az Indexen. Inkább gyártanak tartalmat tévéműsorról, celebekről, filmekről, bulvárpolitikáról és úgy általában a bulvárról.

Csináltunk mi egy trending szolgáltatást, aki kicsit is követ, sejthette már, hogy erről is szól a cikk. Figyeli a weben létrejövő tartalmakat, és kiemeli automatikusan ami szerinte trend. Ha nem biztos a dolgában, akkor szól a szerkesztőségnek emailben, és mi döntünk.

Én megmondom őszintén azt képzeltem, hogy majd jól figyelemmel kísérjük a blogszférát és csak úgy záporoznak majd a trendek. Hát nem.
Elárulok egy titkot. Egy blogbejegyzés kommentjeinek nagyobb aránya értékesebb és ugye értelemszerűen  aktuálisabb mint maga a blogbejegyzés.
Sokkal hamarabb észrevenni a trendeket a kommenteken, fórumokon esetleg mikroblogokon. Ezért tud működni egyébként, és szerintem működik is.

Például, egy tegnapi bkv-ellenőr-megvert-a-buszon cikkhez ma valaki kommenteli, hogy “Apukám buszvezető, aztmondta jövőhéten sztrájkol a bkv, bekaphatják”. És ez meglepően gyakran megtörténik, már kész is a trend.

A felhasználóknak lenne kedve publikálni egész jó anyagokat, hiszen leírják azt a maguk platformján, de nincs kedvük ez ápolgatni, moderálni és frissíteni. Menjen ki a webre, és kész. Hagyjanak aztán békén.
Mint amikor a helyi napilapba ír valaki olvasói levelet, csak gyorsabb.
Erre lett volna jó persze bármelyik mikroblog szolgáltatás, de valahogy még nem ebbe az irányba ment el. Tényleg azt szeretnénk, hogyha megkérdezi egy naív laikus, hogy “Te, mi is az a közösségi tartalom?“, akkor az legyen a legjobb példánk ami most a Tumblren folyik? Naugye.

Persze lehet hozni a külföldi példát, hogy majd mi is oda fejlődünk. Én is ebben bízom, csak jelét nem látom.

Na meg jönnek a választások, ahogy elhozta a 2006 az online újság virágzását, lehet, hogy a 2010-es a közösségi médiát? Meglátjuk.